Heves vármegye legnagyobb nemesi családjainak nyomában

·

Heves vármegye arculatát, gazdaságát és kultúráját évszázadokon át néhány nagyhatalmú nemesi família formálta. Birtokaik, váraik és kastélyaik ma is meghatározzák a megye településeinek képét, történetük pedig szorosan összefonódik a régió fejlődésével. A középkori harcos nemzetségektől a barokk kor építtetőin át a 19. század iparbáróiig ívelő történelem tele van felemelkedéssel, tragédiákkal, kihaló vérvonalakkal és a történelem viharait túlélő, ma is létező családokkal.

Ha Heves megye középkori történetéről beszélünk, az Aba nemzetséget nem lehet megkerülni. A honfoglalás korig visszanyúló gyökerű família uralta a Mátra vidékét. Ebből a hatalmas klánból váltak ki olyan jelentős helyi családok, mint a Kompoltiak, a Tariak vagy a Lipóciak. Ők építtették a megye ikonikus kővárait: Kisnána, Markaz, Sirok és Somoskő mind az ő birtokuk volt. A középkor végére azonban ezen ősi ágak hatalma leáldozott. A Kompolti család 1521-ben, férfiágon kihalt, hatalmas birtokaikat pedig, korábbi örökösödési szerződések révén, az Országh család vette át, akik később szintén eltűntek a történelem süllyesztőjében. Az Aba nemzetség közvetlen leszármazottai a mai formájukban nem élnek tovább, vérvonaluk ezerfelé ágazva olvadt be a későbbi évszázadok köznemességébe.

A török kiűzése után Heves megye romokban hevert. A 18. században új, felemelkedő családok vették át az irányítást, akik elhozták a barokk kort és a gazdasági stabilitást. A Grassalkovich család üstökösként emelkedett fel Grassalkovich I. Antal révén, aki a kor egyik legbefolyásosabb politikusa volt. Megvásárolta a hatvani uradalmat, és felépíttette a ma is álló, impozáns hatvani Grassalkovich-kastélyt, amely a város fejlődésének motorja lett. Bár hatalmuk óriási volt, a család tündöklése rövid ideig tartott: 1841-ben Grassalkovich III. Antal halálával a család férfiágon végleg kihalt, a birtokok pedig gazdát cseréltek.

Hatvan, Grassalkovich-kastély CC BY-SA 4.0

Szintén a 18. században vetette meg a lábát a megyében a báró Orczy család. Orczy Lőrinc tábornok nemcsak kiváló katona, de jelentős költő is volt. A család hatalmas kiterjedésű birtokokat szerzett a Mátraalján és a Tarna mentén, felépítették a gyöngyösi Orczy-kastélyt (amely ma a Mátra Múzeumnak ad otthont), és jelentős szerepük volt Tarnaméra és Újszász fejlesztésében is. A Grassalkovichokkal ellentétben az Orczy család túlélte az évszázadokat. Bár a 20. század közepén, a kommunista hatalomátvétel után birtokaikat államosították, és sokan emigrációba kényszerültek, a család leszármazottai ma is élnek, többek között Magyarországon és külföldön.

A reformkorban és a kiegyezés utáni időszakban a gróf Károlyi család hagyta a legmélyebb nyomot a megye északi részén. Károlyi György az 1840-es években vásárolta meg a debrő-parádi uradalmat. Ők építtették a lenyűgöző parádsasvári kastélyt, modernizálták a helyi fürdőkultúrát és a híres parádi üveggyártást, de jelentős birtokaik voltak Erdőtelken is. A Károlyiak egyike a legkiterjedtebb és legjelentősebb ma is élő magyar történelmi családoknak, leszármazottaik (akik a 90-es évek után sok esetben hazatértek Nyugat-Európából) ma is aktív szerepet vállalnak a magyar kulturális és diplomáciai életben.

A parádvásári kastély 2010-ben CC BY-SA 2.5 hu

A Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család szintén kiterjedt birtokrendszerrel rendelkezett Hevesben, különösen Gyöngyös térségében és Tarnamérán (ahol a volt kastélyuk ma a Rendőrmúzeumnak ad helyet). Az Almásyak szintén nem haltak ki, a 20. századi emigrációs hullámok után napjainkban is élnek leszármazottaik.

Bár nem ősi arisztokraták, a megye történetében megkerülhetetlen a Hatvany (eredetileg Deutsch) család. A 19. század végén a zsidó származású iparmágnás család megvásárolta a lecsúszott hatvani uradalmat és a Grassalkovich-kastélyt. Cukorgyáruk révén Hatvan az ország egyik legfontosabb ipari csomópontjává vált. A nemesi címet (bárói rangot) a gazdaság fellendítéséért kapták a királytól. A család legismertebb tagja, a „mecénás” Hatvany Lajos báró a magyar irodalom (pl. Ady Endre, József Attila) legfőbb támogatója volt. A holokauszt és az államosítások miatt a családnak menekülnie kellett, vagyonukat elvesztették. Leszármazottaik a világ számos pontján (Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban) ma is élnek, őrizve a család kulturális örökségét.

A 21. századi Heves vármegyében e történelmi családok már nem gyakorolnak gazdasági vagy politikai hatalmat. Egykori rezidenciáik, a parádsasvári, a hatvani, a gyöngyösi vagy a tarnamérai kastélyok, valamint a Mátra erdeiben megbújó kővárak azonban ma a megye turisztikai és kulturális gerincét adják, folyamatosan emlékeztetve a helyieket arra, kik is formálták ezt a vidéket.

(Borítókép: Képes Krónika (50.oldal) – A ménfői csata)